Elöljáróban annyit, hogy mivel nem vagyok szakember, tanácsot adni nem tudok, csak leírom a tapasztalataimat a bringafestés témáról. Így már be is védtem magam arra az esetre, ha véletlenül hülyeségeket írnék. Kronológiai sorrendben fogom elmesélni a tapasztalataimat, kezdve a régi szerelemmel: 

A képen látható bringa nem az enyém, csak kerestem egy képet illusztrációnak. Viszont eléggé rákívántam megint.

Szóval a budapesti bringás életemet Csepel Camping bringákkal kezdtem. A belvárosban mozogtam főleg, egyszerűen imádtam, oda találták ki ezeket a bringákat. A legjobban azt szerettem benne, hogy olyan cuki volt, hogy még akkor sem néztek rám rossz szemmel, ha a járdán a gyalogosok között tekertem. Szigorúan nem összecsukhatóak voltak, általában 5000 Ft körül vettem őket vidékről. Ma már egyre inkább megy fel az áruk, de azért még lehet találni jó vételt. Vitték is, mint a cukrot. Mármint a tolvajok. Az egyiket a Nagymező utcában lopta el éjszaka egy külföldi srác, aki elkérte egy körre, és nem jött vele vissza. Volt talán összesen vagy 3, amik közül egyet festettem le, ecsettel. zománcfestékkel. Hát olyan is lett. Mivel ugyanúgy elő kell készíteni hozzá a vázat, ami a legnagyobb munka benne, akkor már érdemes normálisan megcsinálni vagy megcsináltatni.

Az előkészítés a következőképpen zajlott: szétszedtem a bringát, majd megpróbáltam lecsiszolni róla a régi festékréteget. Ez kézzel nagyon nehezen akart haladni, ezért beszereztem egy ehhez hasonló flex csiszolókorongot:

Így már gyorsabb volt a folyamat, de senkinek sem ajánlom, fárasztó, zajos, poros, mocskos. Ennél sokkal jobb módszerek is vannak, például a homokszórás vagy a kromofág. Amikor sikerült elérnem a fémtiszta felületet, mindenféle alapozás nélkül egyszerűen ecsettel befestettem zománcfestékkel a vázat. Fekete és fehér festéket is vettem, amiből kevertem egy szép szürke színt. Mivel nem teljesen kevertem el a festéket, ezért nagyon érdekes cirmos hatást sikerült elérnem. A végeredmény azonban elmaradt a mégoly visszafogott várakozásaimtól is, ugyanis nagyon sok megfolyás volt rajta, és nagyon puha és sérülékeny maradt a festékréteg. Körömmel benyomhatóan puha. Jóval később festettem még ecsettel egy másik bringát, ott már sokkal alaposabb voltam, alapozót is használtam, a festéket több vékony rétegben vittem fel, végül le is lakkoztam. Ott a végeredmény már sokkal vállalhatóbb lett. Összefoglalva tehát: játszós bringát minimál költségvetésből le lehet festeni otthon akár ecsettel is, csak ne legyenek nagy elvárásai az embernek.

Hadd mutassam be a másik, párhuzamosan futó projektemet, a saját szaladgálós favorit országúti single speed bringám felújítását. Sajnos hirtelen nem találtam képet róla, illetve csak olyat, amin már nincs egyben.

Ez a nem túl szép látvány fogadott, amikor egy-két hónapja hasra fordítottam valamiért. Hát nem örültem. Azonnal végigfutott a gondolat, hogy ez bizony kuka. Főleg, miután realizáltam, hogy nem csak repedéssel van itt gond.

Ez itt bizony jól körbe van rohadva, elengedte a forrasztás. Ezeket a régi bringákat még muffos technológiával készítették, a csöveket nem hegesztették egymáshoz, hanem azokat a muff ölelésében tulajdonképpen egy forrasztás tartja össze, aminek anyaga ennél a váznál valamilyen rézötvözet. Mivel nem értek hozzá, ennél jobban nem is mennék bele, akit jobban érdekel, olvassa el Merényi Dániel cikkét a témában!

Visszatérve a kukára - hát nem akaródzott kidobni szegény sokat megélt bringám vázát, éveken át hű társam volt latyakban, sárban, napsütésben. Keresni kezdtem hát, hogy kihez fordulhatnék. Több bringás fórumon is egy bizonyos Máriusz nevű mestert ajánlottak Halásztelekről, akit ezen információk alapján már nem volt nehéz megtalálni. Lefotóztam a repedést és elküldtem neki email-ben, mondjon rá valamit. Mondott is rá egy szerény összeget, meg hogy vigyem csak el, meg tudja csinálni. Én másnap elvittem és talán egy hét múlva már vissza is kaptam a javított vázat.

Már nem is emlékszem rá, hogy hogy került ez a szép fehér fényezés a vázra, de már eredetileg is csúnya volt. A néhány év nyúzás azonban úgy leamortizálta szegényt, hogy ha nem lett volna ez a repedés, akkor is le kellett volna festeni. Ekkorra már jóideje érett a gondolat, hogy saját magam szeretném lefújni. Itt szeretnék mindenkit lebeszélni arról, hogy ilyesmire adja a fejét. Nem éri meg annyi időt és energiát rááldozni, egyszerűbb leadni egy olyan szervizbe, ahol foglalkoznak felújítással, vázak fényezésével is. A helyzet persze azért nem ennyire egyszerű, a következő posztban megpróbálom összefoglalni, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha újrafestett vázat szeretnénk.

This is the beginning of a ...

Hát majd meglátjuk, minek a kezdete is lesz, mindenesetre tegnap délután ott állt a paripa a garázs előtt, így szépen becsomagolva hozta a postás ember. Nagyon kedves volt egyébként, felhívott a ház előtt, hogy otthon vagyok-e. Mondtam neki, hogy nem, de 10 perc múlva akár ott is tudok lenni. Jó, akkor addig kivisz egy csomagot és visszajön. Meg is lepődtem, hogy ez lehet ilyen gördülékeny.

Na és akkor hogy mi is ez: ez egy bringa, amit a vaterán vettem a barátnőmnek a Peugeot országútija mellé piacrajárósnak. Csepel Velence női 28"-as kerékpár, kicsomagolva így néz ki:

Az a terv, hogy ebből egy csinos bringát faragjunk, és ennek a folyamatát itt szépen dokumentáljam. Hátha így nem felejtem el, milyen jó volt csinálni, nameg persze ha valaki olvassa, elmenjen tőle a kedve, hogy belevágjon egy ilyen felújításba.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont egy ilyen tanyabike, miért nem valami jó kis holland bringa. Szerencsére az én barátnőm nem hagyta magát rábeszélni másra, pedig megpróbáltam. Aztán ahogy merültünk bele a régi Csepelek hirdetéseibe, egyre inkább megtetszett nekem is az ötlet, meg maga a bringa is. A régi Csepel típusokról találtunk egy jó kis oldalt, ajánlom mindenki figyelmébe.

A Csepel bringák vázszám kombinációiból megtudható a gyártás éve is:

Itt derült ki az is, hogy ez a konkrét bringa 1987-ben született. És remélem, hogy a felújítás után még sokáig élni fog!